ODAJÖTT MA HOZZÁM A KELETINÉL EGY SÍRÓ CIGÁNY KISFIÚ, AMI UTÁNA TÖRTÉNT AZT NEHÉZ SZAVAKBA FOGLALNOM.. EMBERTÁRSAIM, TÉNYLEG ITT TARTUNK..?!

A következő történetet Tóth Szabolcs küldte el hozzánk, írását változatlan formában tesszük közzé.

 

Épp csak megérkeztem Pestre, mikor a keleti pályaudvarról kimenet hirtelen odajött hozzám egy könnyes szemű roma kisfiú és kedvesen megkérdezte, hogy vagyok.? Már ez is furcsa volt, mert a legtöbb ember aki a pályaudvarokon általában odajön, az egyből azt kérdezi, van -e egy kis apróm.

loading…


Mondtam neki, jól. Köszönöm. Kérdezem tőle – és Te? – Erre válaszolta, hogy ő jól van ugyan, de anyukája nagyon beteg és ezért nagyon hálás lenne, ha támogatnám őt valamivel.. ez már egy kicsit gyanús volt ugyan, de meghallgattam. Ekkora azt mondta, hogy az is elég lenne, ha egy kis kiflit, zsömlét vagy egy joghurtot vennék neki! – Tehát nem kimondottan a pénzre utazott a kis srác. (ritka, meg kell mondanom) Ekkor már kíváncsi lettem és megkérdeztem – ugyan mi a baja az anyukájának? 

Mondta, hogy ő ugyan ezt nem tudja, de nagyon beteg. És egy, a pályaudvartól kicsit messzebb lévő utcai padra mutatott, hogy látom e az ott fekvő valakit, na az az Ő anyukája. Annyira nem siettem, és kíváncsi is voltam, hogy most akkor mi a fene lehet, ezért úgymond "hittem neki" és elsétáltam vele ahhoz a padhoz, hisz mégis csak egy embertársamról van szó, ha roma az illető, ha nem!

Akkor látom, hogy valóban egy korban is anyukának kinéző asszony (és elmondása szerint is ő volt az anyuka) fekszik a padon, szinte félig eszméletlenül.

Nagyon rosszul nézett ki! – Kérdezem, de miért nem hívtak segítséget hamarabb?! – "Mi hívtunk, de senki nem akart idejönni vagy segíteni, mert romák vagyunk" válaszolta. – Na ezen nagyon kiadtam és kicsit el is szomorodtam..

Elővettem a telefonom, és mentőt hívtam, akik viszonylag hamar kiértek (kb 10 perc) direkt megvártam őket, mert ismerem az ilyen történeteket, hogy nem foglalkoznak a hajléktalanokkal vagy a "kisebbséggel". A kisfiú anyukáját mikor kiértek és megvizsgálták kb azonnal infúzióra rakták és vitték is be.

loading…


Nem akartam faggatózni, de láttam, hogy nagy a baj.. A kisfiú sírva megköszönte amit érte tettem, mondta én voltam ma kb az 50. (!!) ember, akihez odament, de mindenki elküldte. Ezek után én még adtam neki kajára pénzt (egy ezrest) és elköszöntem. Hát a pesti látogatásom így egyből egy tanulságos történettel indult.

Kattints, és iratkozz fel a hírlevélre: https://netceleb.eu/hirlevel/

Úgy tűnik, itt majdnem mindenki előítéletes és a bőrszín vagy társadalmi rang alapján ítél?! Szomorú látni, hogy ennyire nem segítünk a bajba jutott embertársainkon. Ki tudja, ha én nem járok erre, mikor állt volna szóba valaki ezzel a kis roma gyerekkel? Gyanítom… későn.. lehet túlkésőn.. 

Köszi, hogy elolvastad ezt a kis szösszenetemet, remélem azért átjött az üzenete.. Ne légy rest, segíteni másokon, ezzel Te is adsz, nem leszel kevesebb csak több.
Tisztelettel Tóth Szabolcs. Forrás.

loading…


Szólj hozzá

Hozzászólás