Átverik a Magyarokat a vitaminokkal! Vajon miért?
Dr. Lenkei Gábor – Éppen Magyarországon tárták fel 1964 és ’90 közötti agrártudományi kutatások azt a szomorú tényt, hogy ezalatt az időszak alatt, ami 26 év, a tej és — egy másik példa — a káposzta vitamintartalma 95%-kal csökkent. Tehát az eredeti vitamintartalomnak, az 1964-es vitamintartalomnak mindössze 5%-a maradt a vizsgálati időszak végére.
Megítélésem szerint, ez a helyzet azóta még csak romlott.
Az emberi testnek vannak törvényszerűségei. A működéséhez igényel bizonyos tápanyagokat. Mondhatnánk azt is, hogy egyfajta üzemanyagot, amivel jól tud működni.
Ennek az üzemanyagnak kellő mennyiségben kellene tartalmaznia többek között vitaminokat, ásványi anyagokat és nyomelemeket is, amelyek a felvillantott példák alapján- és sok-sok egyéb példa is van még-, sajnos csak a töredékét képviselik annak, amennyire valójában szükségünk lenne.
Az egészségért nagyon sok mindent lehet, és nagyon sok mindent kell is tenni! Nem ez az egyetlen teendő, hogy pótoljuk a vitaminokat, az ásványi anyagokat és a nyomelemeket.
De én azt találtam, hogy az összes teendő közül talán ez a legsürgetőbb és a legfontosabb.
Hogy mennyire sürgető? Mondok egy példát.
A múlt század harmincas éveiben megállapította Szent-Györgyi Albert Nobel díjas tudós, hogy egy embernek ahhoz, hogy esélye legyen egészségesnek maradni, naponta legkevesebb 1000 mg, azaz 1 gramm C-vitamint el kellene fogyasztania.
A hivatalosan közzétett adatok szerint, egy átlagos magyar 80 mg-nál nagyobb mennyiséghez nem jut hozzá a szokványos táplálkozás útján.
Még a legigényesebben táplálkozók is jó, ha 150-250 milligrammnyi mennyiséget fogyasztanak, amely a minimálisan szükségesnek ítélt mennyiségnek csak az 1/5-e.
Még ennél is sokkal rosszabb a helyzet például a B1 vitaminnal kapcsolatban, ahol a vizsgálatok szerint a szokványos táplálkozás az 1/50-ét biztosítja annak, amennyi ahhoz kell, hogy egy ember jókedvűen, koncentrált figyelemmel tudja végigvinni az egész munkanapját, vagy hogy egy gyermek az iskolában egész idő alatt oda tudjon figyelni a tanító nénire.
Vegyünk egy másik példát.
Kalcium.
Szintén hivatalos adatok szerint az átlagos táplálkozással a magyarok jó esetben az 50%-ához jutnak hozzá annak a mennyiségnek, amelyre nap, mint nap szükségük lenne.
Vegyünk egy várandós édesanyát.
Fel kell nevelnie a testében egy baba testét.
A babának vannak csontjai.
A csont legalapvetőbb építőanyaga a Kalcium.
Ha az édesanya nem jut elegendő mennyiségű kalciumhoz a táplálékkal, akkor ezt a feladatot saját szervezetének kirablása árán fogja megvalósítani. Máris tett egy nagy lépést afelé, hogy majd később úgynevezett csontritkulása legyen.
De ez nem csak a Kalciummal van így.
Kattints, és iratkozz fel a hírlevelekre: https://netceleb.eu/hirlevel/
Ahhoz, hogy az édesanya a feladatát el tudja végezni, gyakorlatilag lemeríti, kirabolja a szervezetét, nem csoda, ha ennek egyik megnyilvánulásaként egyre gyakrabban találkozunk az úgynevezett gyermekágyi depresszióval.
Nagy divat arról is beszélni, hogy stresszes időket élünk.
Ez így igaz.
Egy kiéheztetett, nyomorgó, folyamatosan a létfontosságú tápanyagok hiányával küzdő társadalom bizony nagyon stresszes.
Egyértelmű a kép.
Az élelmiszerek olyan mennyiséget tartalmaznak, amilyet tartalmaznak.
Az emberi szervezetnek az igényei ismertek.
A legnagyobb tudósok ajánlásai alapján a válasz erre a problémára-amelyet én a legsürgetőbbnek és legfontosabbnak tekintek az-, ha pótoljuk a hiányt.
Ha pótoljuk a hiányt, az ember elindul afelé, hogy újra érvényt szerezzen eredendő képességeinek, adottságainak. Dr. Lenkei Gábor.
